A protonpumpagátlóknak (protonpumpainhibitor PPI) a clopidogrel thrombocytagátló funkciójára kifejtett negatív hatása az elmúlt alig több mint egy év alatt vált a kardiológia aktuális témájává. A kérdés újdonságát az is jelzi, hogy e tárgyban peer-review folyóiratokban a Pub Med alapján eddig (2009. 06. 29.) összesen 9 közlemény jelent meg, igaz, a publikációs aktivitás görbéje meredeken ível felfelé. A közlemények mellett ezért egyelőre fontos információs források a kongresszusi beszámolók és a szakmai internetes portálok. Az első lépés egy experimentális közlemény volt, mely kísérletes úton igazolta az omeprazoluak a clopidogrel funkciójára gyakorolt negatív hatását. Ezt követően retrospektív vizsgálatok számoltak be arról, hogy omeprazol-clopidogrel kombinációt szedő betegekben szignifikánsan gyakoribbá váltak a kedvezőtlen kardiovaszkuláris események. A reinfaretus megnövekedett gyakoriságának hátterében sokan még a PPI-clopidogrel kombináció valódi kóroki szerepét is megkérdőjelezik a rendelkezésre álló kevés, és több szempontból is korlátokat felmutató vizsgálatok miatt. Egy lépéssel tovább, elfogadva a PPI-clopidogrel interakció veszélyeit, a következő kérdés, hogy vajon általános érvényű osztályhatásról (class effect) van-e szó, vagy pedig az eltérő biotranszformáeiós utakból eredően érdemi különbség állapítható meg az egyes PPI-k között. A tét nagy, hiszen a kettős aszpirin-clopidogrel terápia elterjedtsége miatt a gasztroprotekcióra szoruló betegcsoport tekintélyes nagyságú, nagy a felelőssége tehát azoknak a grémiumoknak, akik a sokasodó adatok alapján az egyes PPI-k közötti szelekcióra buzdítanak.