Az intenzív inzulinkezelés széleskörűvé válása a cukorbetegek döntő többségében lehetővé tette a közel normoglykaemiás anyagcsere-állapot biztosítását, kilátásba helyezve a hosszan tartó, "teljes" élet megvalósulását. A szerzők munkájukban az intenzív konvencionális inzulinkezelés (ICT) különböző formáinak gyakorlati kérdéseivel foglalkoznak. Tárgyalják a bázis-bolus elvű humán ICT-t, a humán és analóg inzulinokat vegyesen alkalmazó, illetőleg a csak analóg inzulinok bejuttatásán alapuló kezelési rendszereket, figyelembe véve alkalmazásuknak a diabetes típusa által meghatározott speciális kérdéseit is. A mindennapi klinikai gyakorlat szempontjainak megfelelően adnak útmutatást az egyes inzulinkezelési rendszerek megtervezését illetően, kitérve az intenzív inzulinkezelés megkezdésének, valamint az egyes kezelési rendszerek váltásának módszereire is. Felhívják a figyelmet arra, hogy az inzulinkészítmények számának gyarapodása és az ICT lehetőségeinek bővülése még inkább lehetővé és indokolttá teszi az egyénre szabott, adott esetben legmegfelelőbb kezelési mód megválasztását.