A citrullinált fehérje elleni antitestek (anti-citrullinated protein antibody, ACPA) a rheumatoid arthritis (RA) specifikus és szenzitív, a reumatoid faktornál (RF) jobb diagnosztikus teljesítményű markerei. A citrullináció az arginin poszttranszlációs módosítása, mely elsősorban gyulladás és apoptosis során kerül előtérbe. RA-ban szenvedő betegek synoviumában számos citrullinált fehérje (filaggrin, vimentin, fibrinogén, alfa-enoláz és virális peptidek) mutatható ki. A citrullinált epitópok felismerése után első, majd további generációs anti-CCP antitest assay-ket fejlesztettek ki. A széles körben alkalmazott anti-CCP2 tesztek diagnosztikus szenzitivitása és specificitása magas, RA-ban fontos prediktív és prognosztikai jelentőségük van. Az anti-Sa antitestet évekkel ezelőtt azonosították, de csak később derült ki, hogy az antitest citrullinált vimentint ismer fel. Az ezek alapján fejlesztett mutáns citrullinált vimentin elleni (anti-MCV) antitest kimutatására szolgáló assay diagnosztikus teljesítménye hasonló az anti-CCP2-éhez. A citrullinált fibrinogén elleni antitest meghatározása is felhasználható a diagnosztikában. Az ACPA igen specifikus RA-ra, más arthritisekben és kötőszöveti betegségekben csak elenyésző arányban mutatható ki. A különböző ACPA tesztek variabilitása is arra utal, hogy az autoimmun folyamat beindításában és fenntartásában különböző deiminált epitópok kombinációja vesz részt. Az ACPA-termelés genetikailag is meghatározott, főleg a HLA-DR allélekkel és a PTPN22 polimorfizmussal áll összefüggésben. Környezeti és életmódbeli tényezők, elsődlegesen a dohányzás, emellett az antikoncipiensek szedése és a koffeinfogyasztás is kapcsolatban állhat az ACPA-termeléssel. Az ACPA-knak fontos prognosztikai jelentőségük is van, az ACPA pozitív betegekben a radiológiai progresszió gyorsabb és a kimenetel is rosszabb.