A gluténérzékenység (lisztérzékenység, coeliakia, gluténsrszenzitív enteropathia, GSE, sprue, nem trópusi sprue) a búza, rozs, árpa, zab glutén fehérjefrakcióira - a búzában glutén, a rozsban secalin, az árpában hordein - érzékeny betegekben kialakuló, citotoxikus mechanizmusú autoimmun reakció, táplálékintolerancia. Mai ismereteink szerint veleszületett, Európában a leggyakoribb genetikai eredetű betegség, mely életre szóló glutén-intoleranciát jelent. Egy 2001-ben végzett finnországi felmérés szerint, melyet 7-16 év közötti gyermekek körében végeztek, a betegség prevalenciája legalább 1:99. Lengyel kutatók pedig hazájukban a 12-15 éves gyermekek között a prevalenciát 1:124-nek írták le. A coeliakia hazai prevalenciáját Korponay-Szabó és mtsai vizsgálták gyermekek, illetve coeliakiás gyermekek családja körében: ismert lisztérzékeny betegek elsőfokú rokonai között a gyakoriság kb. 10-20%-os, hazánkban 8,5%-osnak találták. Hatéves korban a magyar népességből 1:73 a coeliakiás beteg és kb. 1:60 az antitest-pozítív. A felismert coeliakia a magyar lakosság megközelítőleg 1%-át érinti, azonban a valódi gyakoriságot a klinikailag felismert eseteknél 3-20-szor nagyobbra teszik. A coeliakia genetikai adottság esetén a kalászos gabonák glutén fehérjéinek fogyasztásával provokált, autoimmun jellegű betegség, melynek során a glutén hatására a vékonybél és más szervek immunmediált károsodása alakul ki. Amennyiben nem jut glutén a szervezetbe, a kórfolyamat önmagától leáll, a betegség tünetei megszűnnek. A betegség specifikus markerei a 2-es típusú (ún. szöveti) transzglutamináz enzim ellen termelődő autoantitestek (aktív betegség idején), valamint a gliadin-specifikus T lymphocyták.