Az osteoid osteomák diagnózisa típusos megjelenésük esetén általában nem jelent nehézséget. A jellegzetes, szalicilátokra enyhülő, éjszaka fokozódó fájdalom hiánya, illetve a képalkotó vizsgálatok során észlelhető atípusos megjelenés azonban diagnosztikai nehézséget okozhat, és a helyes kórisme, ezáltal a megfelelő kezelés hónapokat-éveket késhet. Egy 23 éves férfinél első panaszainak megjelenése után hat évvel, sorozatos képalkotó vizsgálatok, valamint hosszú ideig tartó konzervatív kezelést követően diagnosztizálták a sarokcsont intraarticularis osteoid osteomáját. Az évek óta fennálló és progrediáló elváltozás miatt a lábon klasszikus tarsalis coalitióra jellemző deformitás, majdnem teljesen merev pes planovalgus és Sudeck-dystrophia alakult ki állandó fájdalom és kímélő sántítás kíséretében. A műtéti kezelés során a sinus tarsi felől feltártuk a calcaneus és az os naviculare, az os cuboideum valamint a talus között kialakult csontos összeköttetéseket, és azok széles resectióját végeztük. Az eltávolított anyag szövettani vizsgálata osteoid osteomát igazolt. Műtétet követően a beteg panaszai gyorsan regrediáltak, a láb feszes ízületeinek mozgásai visszatértek, a beteg korábbi több éven át tartó sántítása megszűnt.