A sterilitás és infertilitás hátterében különböző genetikai, endokrinológiai, nőgyógyászati, andrológiai és immunológiai tényezők állhatnak, azonban az esetek 10-20%-ában nincs kimutatható ok. A szerzők 2004-2007 között 65 nőbetegnél (steril/infertilis: 22/43) végeztek autoimmun betegségek irányában kivizsgálást. Az antikardiolipin antitest 20/65 (30,8%) (steril/infertilis: 6/14) esetben bizonyult kétszer pozitívnak: közöttük 12 betegnél primer, 8 betegnél pedig szekunder antifoszfolipid-szindrómát diagnosztizáltak. 14/65 (21,5%) (steril/infertilis: 1/l3) nőbetegnél az antikardiolipin egy alkalommal volt pozitív. Esetükben a klinikai kép alapján négy betegnél merült fel primer, egynél szekunder antifoszfolipid-szindróma lehetősége. Antithyreoidea peroxidáz antitest a vizsgált 45 (sterillinfertilis: 13/32) nőből hatban volt kimutatható. Három betegnél szubklinikus hypothyreosisra is fény derült, négynél egyúttal antifoszfolipid-szindróma is jelen volt. A követési időszakban antifoszfolipid-szindróma miatt acetilszalicilátot, kis molekulasúlyú heparint, szteroidot; autoimmun thyreoiditis okozta szubklinikus hypothyreosis miatt levothyroxint, illetőleg esetenként ezek kombinációját alkalmazták. Kezelt betegeiknél az összesen 16 terhesség 7 esetben szülést, 3 esetben vetélést eredményezett, 6 graviditás pedig jelenleg is fennáll. Az eddigi vizsgálatok eredményei rávilágítanak arra, hogy a sterilitás/infertilitás hátterében álló autoantitestek, látens autoimmun kórképek felismerése mindenképpen figyelmet érdemel, mivel megfelelő kezeléssel a sterilitás/infertilitás egy része megszüntethető.