Évente Magyarországon cca. 6000 szívműtétet végeznek, melyek jelentős hányada nyitott műtét, ahol szív-tüdő motor alkalmazása szükséges. A szívmotor legfontosabb egyszer használatos komponense az igen összetett funkciókat megvalósító, speciális anyagokból felépülő oxigenátor. A szinte naponta változó egészségügyi technológiai környezetben nehéz eligazodni az újabbnál újabb eszközök és a szaporodó technikai paraméterek között. A közlemény célja összefoglalást adni ennek a speciális eszköznek az 50 év során bekövetkezett technológiai fejlődéséről, valamint áttekinteni, hogy a felhasználhatóságot befolyásoló paraméterek megítélése milyen mértékben és milyen irányban változott. Áttekintjük az alkalmazással együtt járó előnytelen következményeket, mint a hemodilúció, a gyulladásos és immunreakciók, trombocita depléció, lokoregionális malperfúzió, illetve azok csökkentésének lehetőségeit az új, a homeosztázist kisebb mértékben befolyásoló technikákkal.