A 2-es típusú cukorbetegség nagy tömegeket érintő, növekvő prevalenciájú népbetegség, melynek nem megfelelő kezelése komoly társadalmi kiadásokban jelentkezik már rövid távon is, de a szövődmények miatti hosszú távú költségkihatása még ennél is jelentősebb. Ezeknek a betegeknek a hosszú távú prognózisát elsősorban a krónikus szövődmények határozzák meg. A betegek alacsonyabb életminősége és az idő előtti halálozása is további teherként jelentkezik. A finanszírozó számára ezért egyre fontosabb, hogy képet kapjon a terápiás alternatívák napi gyakorlat szerinti költség-hatékonyságáról is, azért hogy a tapasztalati eredményekből levont konzekvenciákat finanszírozási döntéseiben érvényesíthesse. Így érvényesülhet a közpénzek optimálisabb elköltése azon alapelv mentén, mely szerint az azonos klinikai eredmények azonos kiadások árán kerülnek megvásárlásra, maximalizálva az adott költségért megvásárolható egészségnyereséget. A napi gyakorlatban kevés az olyan eset, amikor közvetlenül hasonlítható össze két vagy több terápiás alternatíva mind klinikai eredményesség, mind költségek tekintetében. Cikkünkben egy direkt összehasonlító vizsgálat adatait felhasználva végeztük el a glargin és detemir készítmények költség-minimalizációs elemzését.