Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=92193
MOB:2008/4
Szerzők:Antal Imre; Lakatos József; Köllő Katalin; Domos Gyula; Szőke György; Szendrői Miklós
Tárgyszavak:OSTEOMA, OSTEOID
Folyóirat:Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet és Plasztikai Sebészet - 2008. 51. évf. 2. sz.
[https://matrokplaszt.com/category/archivum/]


  Intraarticularis osteoid osteoma : radiológiai megjelenés, klinikai tünetek, differenciáldiagnosztika / Antal Imre [et al.]
  Bibliogr.: p. 162. - Abstr. hun., eng.
  In: Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet és Plasztikai Sebészet. - ISSN 1217-3231. - 2008. 51. évf. 2. sz., p. 153-162. : ill.


Az intraarticularis osteoid osteoma ritka jóindulatú csonttumor, melynek differenciáldiagnosztikája során számos kórkép felmerül. Jelen tanulmányban a szerzők vizsgálják a betegek klinikai tüneteit, radiológiai vizsgálatait, a különböző differenciáldiagnosztikai kérdéseket és a kezelés eredményességét, összehasonlítva az intraarticularis osteoid osteomát az extraarticularis típusával. Intraarticularis osteoid osteomával rendelkező tizenöt beteget (A csoport), hasonlítottak össze tizenöt másik extraarticularis lokalizációjú beteggel (B csoport). Nyolc intraarticularis tumort találtak a csípőízületben, hármat a könyökízületben és négyet a bokaízületben. Az intraarticularis A csoportban nem típusos tüneteket észleltek, mint krónikus synovitis, beszűkült ízületi mozgás, contracturák és a jellegzetes scleroticus szegély hiánya a röntgenfelvételen. Ezért szignifikáns különbség volt a tünetek jelentkezése és a helyes diagnózis felállítása között eltelt időben, ez intraarticularis osteoid osteomáknál átlagban 27,5 hónap volt, míg az extraarticularis esetekben 8,5 hónapnak bizonyult. A tünetek jelentkezésekor felmerülő diagnózisok sokasága mutatja a differenciáldiagnosztikai problémákat. Az A csoportban gyakran hiányzik a típusos nidus jelenléte a hagyományos röntgenfelvételeken. Csontizotóp vizsgálat nem specifikus, és gyakran nem mutatat dúsulást a laesiónak megfelelő helyen. A CT vizsgálat az intraarticularis esetek kétharmadában és az extraarticularis esetek 90%-ában kimutatta az elváltozást. Az MRI megítélése bizonyos esetekben kérdéses, azonban fontos kiegészítő vizsgálat lehet. Az intraarticularis osteoid osteoma klinikai tünetei és radiológiai megjelenése szignifikánsan különbözik az extraarticularis elváltozás klasszikus jellemzőitől. Az intraarticularis osteoid osteoma, főleg csípőízületi lokalizációban, nem olyan ritka, mint azt a szakirodalomban feltételezik, jelen tanulmányban az összes osteoid osteoma körülbelül 8%-a. A radiológiai és klinikai tünetek nem típusosak és félrevezethetőek lehetnek, így a laesio nehezen azonosítható. Az alapos anamnézis, amely során fény derül éjszakai fájdalomra, ami salicylátokra szűnik és a széleskörű radiológiai vizsgálatok, korrekt diagnózishoz vezetnek a sebészeti kezelést megelőzően.