2008. június 4-én tárgyalta az Országgyűlés Egészségügyi Bizottsága az új egészségügyi miniszter éves jelentését az egészségügyi ellátórendszer működéséről, (a továbbiakban Jelentés). A Jelentés jó apropó ahhoz, hogy rekonstruáljuk az SZDSZ-es ihletésű egészségpolitikai koncepció megszületését, a több-biztosítós modell vergődéseit a politikai erőtérben, valamint a tárca "jozefinista korszakának" néhány jellegzetes megnyilvánulását. (Sinkó Eszter cikke a reformkísérlet általános, nem csupán az SZDSZ-re fókuszáló egészségpolitikai elemzését végzi el jelen lapszámban). A "versengő biztosítókban" való szinte vakhitet véleményem szerint nem lehet megérteni az SZDSZ politikai habitusának számbavétele nélkül, a biztosítási törvény majdnem egy éves agóniáját pedig az SZDSZ és a kormányfő egymásra utaltsága nélkül. A cikk részletesen elemzi ezeket a mozzanatokat, és rámutat arra a meglehetősen kevés figyelmet kapott tényre is, hogy a piaci fundamentalizmusnak a liberálisok között is akadtak kritikusai. Befejezésképpen arra világítok rá, hogy a stratégiai változtatásokhoz az egészségügyben és a többi nagy elosztó- és szolgáltató rendszerben (oktatás, nyugdíj, közigazgatás, tömegközlekedés, etc.) szükség lesz a mindenkori ellenzék konstruktív módon való kezelésére, a pártokon és választási ciklusokon átívelő, ideológiamentes, magas színvonalú szakértői munkára, végül az országnak a nehézségekre való mielőbbi felkészítésére.