Cukorbetegekben a lábfertőzések gyakrabban fordulnak elő és lefolyásuk súlyosabb, mint nem cukorbeteg egyénekben. A fertőzések általában a neuropathiás láb sérülésekor kialakult sebekből, fekélyekből származnak. A lábfertőzések lehetnek enyhék, közepesek vagy súlyosak, meghatározva ezzel a kezelés módját és lehetőségeit. Az enyhe és közepes fertőzések leggyakoribb kórokozói Gram-pozitív baktériumok. Az ilyen típusú fertőzések ambulánsan kezelhetők célzott antibakteriális szerekkel, megfelelő sebészeti ellátással együtt. A súlyos fertőzések hátterében gyakran több kórokozó is kimutatható, kórházi ápolást, széles spektrumú antibakteriális kezelést kívánnak és sokszor sebészeti beavatkozásra is sor kerül. A kezdő empirikus antibakteriális kezelést később, a megfelelően nyert és tenyésztett mintából azonosított kórokozó érzékenysége szerint kell módosítanunk. Számos antibakteriális kombinációs kezelési forma bizonyult hatékonynak a diabeteses láb kezelésében randomizált, kontrollált tanulmányokban, de egyetlen terápiás mód sem emelhető ki. A diabeteses láb szövődménye lehet a csontvelőgyulladás, ennek kezelési módjáról az irodalomban ellentmondásosak az adatok. Krónikus osteomyelitisben a fertőzött és elhalt csont sebészi eltávolítása jó eredményekkel kecsegtet. Lágyrész-fertőzésekben az antibakteriális kezelés ajánlott tartama 1-től 4 hétig terjedhet, és több mint 6 hétig tarthat a nem reszekált osteomyelitises esetekben. A kezelés megválasztásánál arra is gondolnunk kell, hogy a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus fertőzések előfordulási gyakorisága kórházi körülmények között és a területen is egyaránt nő. Más törzsek, mint például a Pseudomonas aeruginosa vagy az enterococcus-alfajok, bár potenciálisan patogének és gyakran kolonizálódnak a sebben, nem igényelnek célzott terápiát.