A végtaghosszabbító eljárások izomtömegre gyakorolt hatását több tényező befolyásolhatja. Ilyen tényező az állat kora, a hosszabbítási ráta, illetve a hosszabbítás teljes mértéke. Az izomtömeg változását nagyon kevés megelőző vizsgálat kutatta és ezeknek sokszor ellentmondásos eredményei alapján nem lehetett konzisztens képet alkotni az izomtömeg változásáról a hosszabbító eljárások során. A szerzők 20 fiatal és 20 felnőtt nyúl tibiájának 0.8 mm/nap, 1.6 mm/nap, illetve 3.2 mm/nap rátájú hosszabbítását végezték el. Minden állaton a musculus tibialis anterior (TA), a musculus flexor digitorum longus (FDL), a musculus plantaris longus (PL) és a musculus peroneus quartus (PQ) izom-ín komplexeit vizsgálták. A musculus flexor digitorum longus (FDL) és a musculus plantaris longus (PL) izom-ín komplexei esetében szignifikáns tömegcsökkenést mértek, míg a tibialis anterior (TA) és a peroneus quartus (PQ) izom-ín komplexeinek a tömege szignifikánsan növekedett. A hosszabb izmok (FDL, PL) számára a tibia hosszabbítása relatíve kisebb nyújtást és ennek megfelelően kisebb megterhelést jelentett. Ennek megfelelően, a két hosszú izom (FDL, PL) jól tolerálta a hosszabbítást és tömegcsökkenéssel reagált. A két rövidebb izom (TA, PQ) esetében ugyanaz a hosszabbítási protokoll nehezen, vagy egyáltalán nem tolerálható megterhelést okozott, mely nem ritkán az izom részleges rupturájához, vagy súlyos degenerációjához vezetett. Ezen izmok esetében a tömeg szignifikáns növekedését lehetett megfigyelni. Az eredmények alapján az izomtömeg, vagy egy azzal jól korreláló és nem invazív módszerekkel is mérhető paraméter (például izom volumen) követése a szövődmények korai, megbízható indikátora lehet végtaghosszabbítás során.