Cél: Rámutatni az izokinetikus terápia gyakorlati jelentőségére, valamint a mozgásszervi rehabilitációban elfoglalt helyére. Fő szempont volt az objektivizálhatóság hangsúlyozása a mérhető paraméterek révén. Eljárás: Állapotfelméréseket és utánkövetéseket végeztünk. A mérések 22 női sportsérültön végeztük, akik teljes térd elülső keresztszalag (LCA) szakadást szenvedtek el. Mindannyian operatív útvonalat választottak. A rehabilitáció során a páciensek gyógytornában és mágnesterápiában részesültek. Eredmények: A kapott objektív paramétereket vizsgálva megállapítható, hogy az operáció előtti értékekhez képest a műtét után 8 héttel izomerőben és izomfunkcióban 20-20%-os romlást tapasztaltunk, ellentétben a többi különböző mértékű javulásával. A műtét után 32 héttel szembetűnő a dinamikában és flexióban jelentkező 10%-os deficit. Következtetés: Ezzel a módszerrel információkat nyertünk többek között a mozgásállapot-változási tendenciák és a terápiás következtetések vonatkozásában. A hagyományos, nagyrészt szubjektív funkcionális indexekkel szemben pontosabb leírást nyújt, mivel a rendszer használata során egyidejűleg több, pontosan mérhető és számítható értékeket kaptunk. Alkalmazásuk feltételezhetően lerövidítené a rehabilitációs időt, és a kezelés eredményessége így gyorsan, szemléletesen nyomon követhetővé válna. Úgy gondoljuk, hogy az izokinetikát is magában foglaló számítógépes dinamometriás eljárásoknak a komplex rehabilitáció szerves részét kell képeznie a közeljövőben Magyarországon is.