Az intenzív ellátásban részesülő betegek - különösen a szepszisben szenvedők - között gyakori a stressz-hyperglykaemia és az inzulinrezisztencia. Ez az állapot stressz-diabetesnek tekinthető, és jelzője a halálozás rizikójának. Létrejöttében különösen fontos szerepet játszanak a gyulladásos mediátorok és a contrainsularis hormonok által beindított kóros folyamatok. A hyperglykaemia önmagában fokozza a gyulladásos választ, míg az inzulinadagolás gátolja. Az utóbbi években végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a hyperglykaemia megelőzése intenzív inzulinterápiával javítja a szepszises betegek túlélését. A közlemény célja összefoglalni azon molekuláris mechanizmusokat, melyek az inzulinterápia sikerének magyarázatául szolgálnak kritikus állapotú betegek kezelése során.