A pitvarfibrilláció (PF) a leggyakoribb tartós ritmuszavar, melynek előfordulása a korral nő. A PF általában valamilyen strukturális szívbetegséghez kapcsolódóan jelentkezik, de az esetek egy részében a betegnek semmilyen szívbetegsége nincs. A PF jelentőségét a hozzá kapcsolódó hemodinamikai és thromboemboliás következmények és az ezzel járó morbiditási és mortalitási kockázatnövekedés, illetve a tetemes egészségügyi költség adja. A PF diagnózisának és kezelésének irányelveit nemzetközi ajánlások foglalják össze. A korábbi - 2001-es - után az amerikai és európai kardiológus társaságok 2006-ban jelentették meg új közös állásfoglalásukat. Ennek az állásfoglalásnak az antithromboticus kezelésre vonatkozó új megállapításait, a megváltozott ajánlásokat foglaljuk össze.