A kolonoszkópia a kolorektális betegségek vizsgálatának "arany-standard" módszere. Lehetővé teszi a teljes vastagbél átvizsgálását, egyidejűleg diagnosztikus módszert és terápiás lehetőséget is jelent. A kolonoszkópia biztonságos és jól tolerált vizsgálat. A teljes szövődményi arány 0,35%; a terápiás beavatkozásokhoz nagyobb, átlagosan 2,3%-os szövődményi ráta társul. Az egyre növekvő terápiás lehetőségeket hordozó endoszkópia széleskörű elterjedése, fokozott kockázatú betegek vizsgálata szükségessé teszi, hogy az endoszkópos beavatkozások szövődményeit megelőzzük, felismerjük, és megfelelően kezeljük. A kolonoszkópiához köthető szövődmények változatosak, az enyhétől a halálosig terjedhetnek. A legfontosabb szövődmény a perforáció, a vérzés és a postpolypectomiás koagulációs szindróma. Csekélyebb szövődményként számos elváltozást leírtak már, ezek közül leggyakoribbak a puffadás, a görcsös hasi fájdalom, a vazovagális reakció. Igen ritkán pneumothorax, pneumomediastinum, volvulus, sérv, retroperitoneális tályog és mezenteriális szakadás jelentkezhet. A vizsgálat szövődményeként appendicitis, léptrauma, ileus, pancreatitis, peritonitis, bakteriaemia, kémiai colitis, retroperitoneális vérzés, infektív endocarditis, ischaemiás colitis, megacolon, mezenteriális haematoma, methaemoglobinaemia, szívinfarktus, pneumatosis cystoides coli, pseudodiverticulum, pseudolipomatosis eseteit is közölték. Ezen kívül az előkészítés, a szedáció és fertőzés közvetett szövődményeinek jelentkezésével is számolnunk kell. Az endoszkópos tapasztalat és kreativitás növekedésével az utóbbi időben a szövődmények ellátásának egy része a sebészitől az endoluminálisra módosult.