A plazmában keringő összes tesztoszteron (TT) szinte férfiakban közel hússzor, a szabad tesztoszteron (fT) negyvenszer magasabb, mint a nőkben. Ez a nagyságrendbeli eltérés lehet az egyik oka annak, hogy a TT-szintek méréséhez alkalmazott immunológiai alapú mérőeljárások (immunoassay; IA) többnyire az alacsonyabb mérési tartományban pontatlanok. Napjainkban egyre több tanulmány jelenik meg a nők elégtelen androgénszekréciójából adódó szindrómákról. Ezeknek a kórképeknek a diagnosztikája és az androgénpótlás monitorozása feltételezi a nagyon alacsony (<0,6 nmol/l) TT-szintek pontos meghatározását is. A plazmában mért TT-szint nem a biológiailag hasznosítható frakcióról ad információt, mert jelentős része specifikus és aspecifikus kötőfehérjékhez kapcsolva kering. Az összes keringésben jelen levő formának csak 2-3%-a az fT. Mindemellett, a szexhormont kötő globulinnak (SHBG) a hormonhatás kifejtésében is kulcsfontosságú a szerepe. A szerzők áttekintést adnak az androgének, illetve a tesztoszteron (T) keletkezéséről, szekréciójáról. Kitérnek a szérum TT-, fT- és SHBG-szintje meghatározásának laboratóriumi lehetőségeire. Közleményükkel felhívják a figyelmet arra, hogy az fT rutinszerű mérése nem megoldott, és a számítható biológiailag aktív tesztoszteron (BA-T) klinikai relevanciája sokkal nagyobb, mint a gyakran félrevezető TT-eredményé.