Vizsgálatunkban elemeztük a vaginális és az abdominális hysterectomia után kialakuló stressz-incontinentia gyakoriságát befolyásoló tényezőket, különös tekintettel az egyidejű oophorectomiára, az uterus tömegére, a hüvelyi szülések számára, a testtömeg-indexre és a menopauzális állapotra. A szerzők retrospektív vizsgálatot végeztek 293 betegen, akik hysterectomián estek át a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. A műtéti indikáció vérzési rendellenesség vagy a méh jóindulatú daganata volt. Vizsgálati adataink szerint 230 abdominális méheltávolításon átesett betegből 32 szenvedett a műtét utáni években kifejezett stressz-incontinentia miatt (14 %), míg ugyanezt 63 nő közül, akiknél vaginális úton végezték a műtétet, 7 személynél tudtuk igazolni (11 %). Statisztikailag nem volt kimutatható különbség a két csoport között (p=0,5619). Befolyásoló tényezők tekintetében mindössze egy esetben találtunk szignifikánsnak számító p=0,04 értéket, melyet a hüvelyi úton világra hozott gyermekek száma képviselt. Eredményeink szerint, nem szignifikáns módon, de nagyobb eséllyel alakul ki stressz-incotinentia a hasi méheltávolítást követő átlag 7 év során, mint a vaginális műtéti utat választva. A hüvelyi szülések számával arányosan tovább növekszik a műtétet követő vizeletcsepegés kialakulásának kockázata.