Célkitűzés: Jelen kísérleteinkben azt vizsgáltuk, hogy az akut miokardiális iszkémia során fellépő kamrai aritmiákat és a kialakulásuk hátterében feltehetően szerepet játszó réskapcsolat-záródást milyen módon befolyásolja az iszkémia előtt és annak teljes időtartama alatt alkalmazott szelektív réskapcsolat-zárószer, a carbenoxolon. Módszerek: Kloralóz-uretán keverékével altatott kutyákban miokardiális iszkémiát hoztunk létre a bal koszorúér-artéria elülső leszálló ágának 60 percig tartó teljes elzárásával. Az állatok egyik csoportjában (n=8) 50 ľM koncentrációjú carbenoxolont, míg a kutyák másik csoportjában (n=8) fiziológiás sóoldatot adtunk intrakoronáriás infúzióban. Az infúziókat 15 perccel az okklúzió előtt indítottuk és annak teljes időtartama alatt fenntartottuk. A kísérletek során meghatároztuk a kamrai extraszisztolék (ES) és tachycardiás (VT) epizódok számát valamint a kamrafibrilláció (VF) gyakoriságát. A réskapcsolatok nyitottsági állapotát a szöveti impedancia (in vivo) és a réskapcsolat-permeabilitás (in vitro) változásának mérésével követtük. Eredmények: Koszorúér-okklúzió hatására a kontroll kutyákban, nagy számban jelentek meg ES-ek (666+-223) és VT-epizódok (3,6+-2,3) és az állatok 25%-ában VF lépett fel. Ezzel párhuzamosan a szöveti impedancia változása erőteljes réskapcsolat-záródásra utalt. Carbenoxolon infúzió hatására az iszkémia okozta aritmiák szignifikánsan csökkentek (ES: 226+-109, VT: 0,3+-0,3, VF: 0%) és a réskapcsolat-záródás jelentősen mérséklődött. Következtetések: Eredményeink arra utalnak, hogy a réskapcsolatok iszkémia előtti zárása carbenoxolonnal védőhatású mechanizmusokat aktivál, amelyek eredményeképpen a csökkent réskapcsolat-záródás, feltehetően azáltal, hogy mérsékeli a szívizom ingerületvezetésének iszkémia alatti heterogenitását, antiaritmiás hatású.