A koszorúerek ábrázolása nagy kihívást jelent a non-invazív képalkotó módszerek számára. A gyorsan mozgó, kisméretű anatómiai struktúrák műtermékektől mentes ábrázolása subsecundumos időbeli és szubmilliméteres térbeli felbontást tesz szükségessé. Az első próbálkozások non-invazív coronarographia végzésére a 90-es évek elején a rutin klinikai diagnosztikában is széles körben elterjedt egy szeletes spirál CT-vel történtek. A hosszú vizsgálati idő, valamint a nem kielégítő térbeli és időbeli felbontás azonban nem tették lehetővé a koszorúerek diagnosztikus minőségű ábrázolását. A fejlesztés következő lépcsőfokát a 4-szeletes CT berendezés jelentette, amely 1998-ban vált elérhetővé.