Mind az autonóm, mind a perifériás neuropathia rossz prognózisú szövődmény, mely jelentősen ronthatja a beteg életminőségét. A neuropathia aluldiagnosztizált, ennek oka, hogy alsó végtagi fájdalom esetén az orvos és a beteg egyaránt előbb gondol obliteratív verőérbetegség lehetőségére. A diagnosztikában meghatározó fontosságú a tünetek feltérképezése, valamint a kvantitatív szenzoros és autonóm funkciós tesztek alkalmazása. Az autonóm funkciót a standard cardiovascularis reflex tesztek segítségével mérjük. A szenzoros neuropathia diagnosztikájában egyre inkább egyszerű funkciós tesztek elvégzését javasolják (kalibrált hangvilla, illetve monofilamentum), melyek megbízhatóak és valamennyi gyakorló orvos számára elérhetők. Problémát jelenthet a vékonyrost-neuropathia kimutatása: fennállására neuropathiára utaló jellegzetes klinikai tünetek és érdemben negatív vizsgálati leletek esetén kell gondolnunk. A vékonyrost-neuropathia diagnosztikája a klinikai képen alapul. A kezelésben meghatározó fontosságú a szénhidrátanyagcsere-helyzet minél optimálisabb beállítása. Ugyanakkor a neuropathia általában specifikus kezelést is igényel. Oki terápiaként a fehérjeglikációt gátló, neurotrophicus hatású benfotiamin és az antioxidáns hatású alfa-liponsav alkalmazása javasolt. A hatékony tüneti szerek sorába a gabapentin, a pregabalin és a duloxetin tartozik. Számos beteg esetében kombinált kezelés (legtöbbször oki és tüneti szer együttes adása) indokolt.