Ma már a pszichoterápiás esetvezetésben is megjelent a bizonyítékokon alapuló gyógyítás kívánalma mind a páciensek, mind a finanszírozók oldaláról. A nyolcvanas évek óta rendszeresen vizsgálják a különféle pszichés zavarok pszichoterápiás kezelését, a legtöbb kutatás a kognitív viselkedésterápia hatékonyságát támasztja alá. A többi gyógyító szakmához hasonlóan a pszichoterapeutáknak is alapvető igényük és morális kötelességük, hogy visszajelzéssel rendelkezzenek a betegek gyógyulásáról. Ehhez nyújt kézzelfogható gyakorlati irányelveket Petermann és Müller modellje, amely a mindenki által alkalmazható egyéni esettanulmányok úgynevezett ellenőrzött gyakorlatát mutatja be. Az ellenőrzött gyakorlat lényege a terápia bonyolult folyamatának strukturálása, terápiás fókusz és időhatár megállapítása, folyamatos állapotfelmérés. Ebből a terapeuta elegendő visszajelzést kap a terápiás változásról, ami a szakmai kompetencia egyik alapja. Tanulmányunkban bemutatjuk a modellt, valamint szakambulanciánkon történő egyéni illetve csoportos alkalmazását. A csoportos alkalmazásnál szakambulanciánk egy éves betegforgalmát mértük fel, ezen belül a szorongás-, és hangulatzavarokban alkalmazott pszichoterápiák hatékonyságát. Az állapotváltozást a Beck féle depresszió illetve a Beck szorongás kérdőívekkel ellenőriztük a terápia során minimum négy alkalommal (elején, végén, közben kétszer). Eredményeink szerint az átlagosan húsz ülésből álló kezeléseknél erősen szignifikáns állapotjavulás volt tapasztalható. Tapasztalataink megegyeznek a szakirodalmi adatokkal, miszerint az időhatáros, strukturált, problémaorientált kognitív viselkedésterápia vagy az ilyen elemekkel kombinált szupportív terápia eredményesen alkalmazható a szorongásos és depressziós megbetegedések kezelésében.