A közlemény összefoglalja és az evidenciákon alapuló orvoslás szemszögéből értékeli az inzulinérzékenységet fokozó szerek hatásosságát és az alkalmazás biztonságosságát polycystás ovarium szindrómában (PCOS). Bizonyítottnak tekinthető, hogy a metformin-kezelés PCOS-ben csökkenti az inzulin- (a bizonyítottság és ajánlás szintje "A") és androgénszintet ("B"), alkalmas ovulatio-indukcióra ("A"), különösen clomifennel kombinálva ("A"). In vitro fertilizáció (IVF) előtt adott metformin javítja az FSH-stimuláció hatékonyságát ("B"), és a clomifen-rezisztens betegek fertilizációs paramétereit ("B"). Ovulatorikus hatása hasonló a diathermiáéhoz ("A"), de olcsóbb. Úgy látszik, hogy a metformin-kezelés önmagában nem, de clomifen-rezisztencia esetén kiegészítő kezelésként növeli az élve születések számát ("B"), hatékonyabb, mint az ovarian drilling ("B"), de nem javítja a drilling, az FSH-kezelés vagy az IVF hatását az élveszületések számára. Csökkenti azonban a hiperstimulációs szindróma kockázatát ("B"). Kevésbé bizonyított, hogy a terhesség során alkalmazott metformin-kezelés csökkentené a korai vetélés kockázatát és kivédené a gestatiós diabetes jelentkezését, valamint hogy csökkentené a praeeclampsia előfordulását és a magzati halálozást. Tisztázatlan az inzulinérzékenységet fokozó szerek hatásossága nem-obes PCOS-betegnél. Kérdéses, hogy érdemes-e ilyen kezelést folytatni PCOS-ben, ha a terhesség nem kívánt. És vajon etikus-e a kövér PCOS-betegek ovulatio-indukciója, ill. terhességi kezelése metforminnal? Nem helyesebb-e a korai vetélés és más terhességi szövődmények nagyobb kockázatának ismeretében elsődlegesen a testsúly csökkentéséhez ragaszkodni? A vizsgálati eredményekből levezethető, hogy továbbra is a clomifen-citrát az elsőként választandó szer PCOSbeteg infertilitásának kezelésében. Clomifen-rezisztencia esetén azonban (azzal együtt adva) a metformin hatékony, tehát kétségtelenül helye van a polycystás ovarium szindróma kezelési stratégiájában.