Vizsgálataimban tanulmányoztam az egészséges szív alkalmazkodását az edzésterheléshez, valamint az edzett szív jelentőségét az egészség megőrzésében. Célkitűzés: 1. Az edzetteknél talált magasabb E/A hányados az edzésbradycardiának tudható-e be, vagy a rendszeres edzés önálló hatásának tekinthető? 2. Mely kardiális mutatókban látszik különbség a más-más intenzitással játszó labdajátékosoknál? 3. Hogyan függenek össze a szívmutatók az állóképességet jellemző legfőbb spiroergometriás mutatóval, a relatív aerob kapacitással? Módszer: A kérdések tisztázására nem edzett és edzett emberek nyugalmi, kétdimenzionálisan irányított M-módú és Doppler-echokardiográfiás adatait hasonlítottam össze, valamint az edzett emberek értékeit egymáshoz is viszonyítottam. Eredmények: 1. A diasztolés funkciót jellemző E/A hányados függ a nyugalmi pulzusszámtól. A fiatal sportolókban talált magasabb E/A hányados nem tekinthető a rendszeres edzés közvetlen hatásának, inkább az edzésbradycardia következménye. 2. Az egyes labdajátékosok szívének adatait vizsgálva a szív morfológiai edzettségi jeleiben és a nyugalmi pulzusszámban a vízilabdázók mutatták a legjobb, a röplabdások a leggyengébb értékeket, de ők is jobbak voltak a fizikailag passzív csoport tagjainál. 3. Nem edzett és különböző sportágcsoportba tartozó edzett férfiak összevont csoportjában a bal kamra testméretre vonatkoztatott falvastagsága, belső átmérője és izomtömege, a pulzusszám és az E/A hányados mutatott szignifikáns korrelációt a maximális oxigénfelvevő képességgel. Következtetések: 1. Idősebb korban a magasabb E/A hányados független a pulzusszámtól, az edzés önálló hatásának bizonyul, ami arra utal, hogy a rendszeres edzés mérsékelni képes a diasztolés funkció életkorral járó romlását. 2. A hosszan tartó mérkőzésekhez, az egyre megnyúló versenyidőszakhoz, a folyamatos, nagy intenzitású edzésekhez alighanem hasznos, valószínűleg szükséges lenne a röplabdajátékosok speciális állóképességi edzésprogramjának bevezetése. 3. Minél nagyobb volt a sportoló edzés- és versenyprogramjában az állóképességi teljesítmény, annál több mutatóban volt korreláció a relatív aerob kapacitással. A jelenség a sportolók különböző feltételezett izomszerkezetével magyarázható.