Bevezetés: A carvedilol hasonló szelektivitással blokkolja a ß1- és ß2-receptorokat, míg a bisoprolol magasabb ß1 affinitással rendelkezik. A légzőrendszerre a ß2 predominancia jellemző. A légutak ß-receptorai szabályozzák a bronchus tónust és az alveoláris ß-receptoroknak szerepük van az alveoláris folyadék reabszorpciójában, amely a gázok diffúzióját befolyásolja. Célkitűzés: a carvedilol és a bisoprolol légzési funkciókra gyakorolt hatásainak összehasonlítása krónikus szívelégtelen betegeknél. Módszer és eredmény: a kettős vak, -cross-over- klinikai vizsgálatban 53 krónikus szívelégtelen beteg vett részt. Két hónap teljes dózisú carvedilol vagy bisoprolol kezelés után légzésfunkciós vizsgálat (salbutamol hatásban is), CO diffúziós kapacitás mérése (DLCO), illetve a légzési gázok terhelés alatti analízise történt. Alapállapotban a FEV1 és VC hasonló volt, azonban salbutamol belégzést követően a FEV1 bisoprolol szedése mellett magasabbnak bizonyult (p<0,04). A DLCO ugyancsak magasabb volt bisoprolol mellett (a prediktív érték 90+-20%-a vs. 82+-21%-a; p<0,01). A terhelés során a csúcs VO2 17,8+-4,5 volt bisoprolol, és 17,0+-4,6 ml/min/kg carvedilol adása mellett, míg a bronchus tónusban (egyenlő kilégzési idő) nem volt különbség. A különbség még nagyobb volt a csökkent DLCO-val (<80%) rendelkező betegeknél.