Bevezetés: A szerzők elemzik retrospektív vizsgálatukban 1986-tól 2006-ig egy regionális érsebészeti centrum érsérüléseit a kialakulás mechanizmusa, típusa, lokalizációja a sebészeti kezelés és a terápiás eredmények alapján. Anyag és módszer: Ezen periódus alatt 128 érsérülés közül 90 direkt 30 indirekt behatás miatt alakult ki ill. a trauma által okozott krónikus károsodás (álaneurizma, trombózis, AV fisztula) következtében 8 esetben történt beavatkozás. Izolált érsérülés 97 betegnél fordult elő, míg 31 esetben ideg, csont és lágyrészsérüléssel kombinálódott az érsérülés. Leggyakrabban az artéria femoralis superficialis (22,6%) és a popliteo-cruralis (22,6%) artériák sérültek, ezeket követték a radio-ulnaris erek (13,2%). Eredmények: Százharminckét esetben volt szükség műtéti megoldásra, többek között direkt varrat 26, artériás sérülésnél interpozíció 50, vénasérülésnél interpozíció 5, end to end anasztomózis 12, vénafoltplasztika 7 esetben volt a választott műtét. Huszonnyolc esetben végeztünk nem-rekonstruktív, 4 esetben pedig endovaszkuláris beavatkozást. Öt szekunder amputációt végeztünk és 5 beteget veszítettünk el. A végtagmentési arány 95%-os volt. Megbeszélés: A végtagi érsérülések sikeres rekonstrukcióinak a limitáló tényezői az egyidejű, kombinált, súlyos csont, lágyrész és idegsérülések.