A sürgősségi betegellátásnak két alapvető célja van: 1) a beteg saját és/vagy környezetének egészségére veszélyeztető állapot azonnali elhárítása; 2) az állapot romlásának megakadályozása, illetve rendezésének megindítása, végső soron stabilizálása. Ezzel lehetővé válik, hogy a beteg a megfelelő további ellátási szintre kerülhessen. A pszichiátriai tüneteket mutató, sürgősségi ellátást igénylő egyénnel kapcsolatban ugyanezek a célok érvényesek. Tringer definíciója szerint: "Pszichiátriai sürgősségi állapot minden olyan magatartás- és/vagy élményzavar, amely azonnali beavatkozást tesz szükségessé, és amelynek elmaradása a betegre és/vagy környezetére nézve közvetlen veszéllyel jár."