A hipertónia, nem szignifikáns carotis stenosis miatt kezelt és obszervált nőbeteg felvételére 4,5 évvel ezelőtt került sor sick sinus szindróma miatt pacemakerimplantáció elvégzése céljából. A beavatkozás során a betegnél vena cava suprior persistenst észleltünk és VVI pacemakert implantáltunk szövődménymentesen. 9 hónap után paroxizmális pitvari flattern lépett fel. Sinusritmus megtartása érdekében a beteg kezdetben propafenon, sotalol, chinidin, majd az előbbiek hatástalansága miatt tartós amiodaron terápiában részesült, amely mellett sinusritmusa stabilizálódott. Tekintettel arra, hogy amiodaron terápia mellett gasztrointesztinális mellékhatások jelentkeztek, az amiodaron terápia felfüggesztésre került, illetve paroxizmusok megelőzése céljából DDD upgrade-et végeztünk. A beavatkozást követően ismét típusos pitvari flattern lépett fel, ezért a flattern radiofrekvenciás ablációja mellett döntöttünk. Az elektrofiziológiai vizsgálat isthmus dependens típusos pitvari flatternt igazolt, ezért isthmus ablációt végeztünk. A nyolcadik abláció során a pitvari flattern megszűnt, majd isthmus blokk lépett fel. A HALO-katéter proximalis, illetve distalis vége közötti ingerületterjedés ideje 93-ról 162 ms-ra nőtt. A sikeres radiofrekvencias isthmus ablációt követően a betegnél ritmuszavar nem lépett fel. Utánkövetésünk 3 éve alatt mindvégig panaszmentes volt. Esetünket azért tartottuk közlésre érdemesnek, mert igazoltuk, hogy a pitvari flattern v. cava superior persistens és kitágult sinus coronarius ostium esetén is isthmus dependens, és a katéteres abláció ebben az esetben is hatékony kezelési lehetőséget jelent.