Radiosynoviorthesisről az első közlemény 1952-ben Fellinger tollából jelent meg. A módszer azóta, az egész világon elterjedt. Radiosynoviorthesis esetén szelektív besugárzást végzünk, melyet nagy energiájú, kis áthatoló képességű, nagy molekulájú, ß sugárzó izotóppal érünk el. A dózist úgy kell megválasztanunk, hogy a synovium felső 1-2 mm-ben legyen meg a 10-15 ezer RAD. Radiosynoviorthesis esetén, az intraartikulárisan adott, kolloidhoz kapcsolt izotópot a sejtek felveszik, a ß sugárzás hatására synovialis hártya elpusztul, a synovialis hártya szőlőfürtszerű burjánzása megszűnik, a felszín elsimulttá válik. Az ízület belsejében 250 négyzet cm sebfelület alakul ki. A szétesett belhártya az ízület belsejében foglal helyet, melyet a gyulladásos sejtek takarítanak el. 4-6 hónap múlva alakul ki az új fibrotikus belhártya, mely szövettanilag és makroszkóposan is különbözik mind az egészséges, mind a gyulladásos belhártyától. Az izotóp beadásától, az új belhártya kialakulásáig zajló folyamat a sugársynovitis. Ez idő alatt gyulladás, törmelék eltakarítás zajlik az ízület üregében. A beteg úszhat, jeges diadinamicot, jeges interferenciát, crioaer kezelést kaphat, lokális jegelést, non steroid tartalmú kenőccsel történő kenegetést végezhet. A gyengült izmokra, szelektív inger kezelést kaphat. Kontraindikált: minden melegítő kezelés, iszap, meleg fürdő, rövidhullám. Csak jeges elektromos kezelés adható.