A patológia klasszikus metodikai skálája az ultrastrukturális módszerek és az immunhisztokémia után újabban a molekuláris (genomiális) technikákkal bővült, ami lehetővé tette hogy a diagnosztika a szöveti/sejtszint mellett kiegészüljön a molekuláris szinttel is. Ez a fejlődés alapjaiban változtatta/változtatja meg a daganatok differenciál diagnosztikáját és fő motorja a prognosztikus és prediktív patológia fejlődésének. Lehetővé vált virális kóroki tényező kimutatása (HPV), a lágyrésztumorok reklasszifikációja. Beépültek a napi rutinba a molekuláris szintű prognózisbecslési módszerek (mikroszatellita-instabilitás: vastagbélrák, HER2-génamplifikáció: emlőrák, N-MYC-amplifikáció: neuroblastoma). A daganatok molekulárisan célzott terápiája pedig kifejleszti a molekuláris prediktív patológiát (c-kit-expresszió és -mutáció: gastrointestinalis stromalis tumor, fokozott EGFR-expresszió, -amplifikáció, -mutáció: nem-kissejtes tüdőrák, vastag- és végbélrák). A molekuláris patológia fejlődése töretlennek tűnik és jelentős mértékben járul hozzá a klinikai onkológia korszerűsödéséhez.