A drogfogyasztás mértéke az elmúlt két évtizedben drasztikus módon emelkedett hazánkban, különös tekintettel a középiskolások szerfogyasztására. Ez a társadalom részéről különböző védekezési mechanizmusokat indított el a kilencvenes évektől, így fokozottabb igény jelentkezett a keresletcsökkentést szolgáló intézkedésekre. Ennek alapján indokolttá vált az iskolai egészségfejlesztési-drogprevenciós programok széles körben való elterjesztése, amelyek komplexen kezelik az alkoholfogyasztással, dohányzással, kábítószer-használattal és a gyógyszerekkel való visszaéléssel kapcsolatos problémákat. Kutatási eredményeink azt mutatták, hogy a család - mint társas támogató közeg - megerősítése nélkül az iskolai prevenciós programok komoly akadályokba ütközhetnek, és nem hozhatnak átütő eredményeket a rizikómagartás-formák elterjedtségét illetően. Az is kiderült, hogy a válaszadók többsége baráti köréből nyer információkat a szerhasználattal kapcsolatos kérdéseit illetően, sőt ezeket az információkat tartja a leginkább hitelesnek. Ezt a tényt a prevenciós programok tervezése kapcsán lényegesnek tartjuk figyelembe venni, kiemelve a kortársképzések jelentőségét. Eredményeink alapján a serdülők mentális zavarai összefüggést mutatnak szerhasználatuk tényével. Ezt az eredményt szintén ajánlatos fokozottabban érvényre juttatni a prevenciós programok kidolgozásakor. Ezért lényegesnek tartjuk, hogy az iskolai drogprevenciós gyakorlatban fokozódjon az önismereti és konfliktuskezelési módszerek alkalmazása.