Bevezetés és célkitűzések: A portalis hypertensio következtében kialakult vékonybéleltérésekről kevés irodalmi adat ismert. Retrospektív, összehasonlító vizsgálatukban a szerzők a kapszulás endoszkópia diagnosztikus eredményeit, valamint az észlelt elváltozásokat elemezték cirrhosis hepatisban szenvedő betegekben tisztázatlan eredetű gastrointestinalis vérzés esetén. Betegek és módszer: 11 cirrhosis hepatisban és portalis hypertensióban szenvedő beteg és 22 májbetegségben nem szenvedő kapszulás endoszkópiás vizsgálat eredményeit hasonlították össze felső panendoszkópiával és kolonoszkópiával nem tisztázott eredetű gastrointestinalis vérzés esetén. A filmeket két egymástól független vizsgáló értékelte. A kapszulás endoszkópiával vizsgált betegeket átlagosan 19 (1-42) hónapig követték. Eredmények: Két centrumban 48 hónap alatt 7 férfit és 5 nőt vizsgáltak, a betegek átlagéletkora 66,2 (+ 7,6) év volt. Az első klinikai tünet észlelésétől a vizsgálatig eltelt idő átlagban 15,7 (+ 14,9) hónap. A betegek ez idő alatt 2,8 (+ 1,3) alkalommal kerültek kórházi felvételre; egy beteg esetében átlagosan 7,9 vizsgálat történt a kapszulás endoszkópiát megelőzően. Mind a 11 betegnél vérzésforrást diagnosztizáltak kapszulás endoszkópia során a vékonybélben. 7 betegben (63%) két definitív vérzésforrást észleltek. Az összes beteg esetében portalis hypertensióval összefüggő elváltozásokat találtak (8 esetben angiodysplasia, 2 esetben portalis hypertensiv enteropathia és 1 esetben bélvaricositas igazolódott). A követés során az újravérzések aránya 27,3%-os volt; a kontrollcsoportban 18,2%-os. Következtetések: Portalis hypertensióban obskúrus gastrointestinalis vérzés esetén a kapszulás endoszkópia eredményes vizsgáló eljárás negatív panendoszkópiát és kolonoszkópiát követően. A vékonybélvérzések hátterében leggyakrabban multiplex angiodysplasiák állnak, és gyakoriak a többszörös vérzésforrások ebben a betegcsoportban.