Szerzők közleményükben traumát követően vagy fejlődési zavar következtében kialakult, orrlégzési nehézséget okozó, igen kifejezett orrsövényferdülés és/vagy jelentős orrdeformitás miatt extrakorporális szeptum-rekonstrukcióval operált betegeikkel szerzett tapasztalataikat ismertetik. 2004. január 1. és 2006. december 31. között 16 betegben (11 nő, 5 férfi), átlagéletkor 42 év (26-66 év) végezték el a műtétet polydioxanone (PDS) fólia alkalmazásával. Az orrsövényt a bőrös columella közepén ejtett inverz "V" alakú metszésből tárták fel. Az orrhát bőrének felemelését követően a két cartilago nasi lateris-t (háromszögporcok) az orrnyálkahártya megkímélésével választották le a szeptum felső éléről. Az orrsövényporc egészben történő eltávolítását követően annak több apró egyenes részletét egy méretezett PDS fóliához varrták, majd reimplantálták a szeptum mucoperichondrium lemezei közé. Az "új szeptum" dorsalis élét varratokkal rögzítették a háromszögporcokhoz, valamint a spina nasalis anterior-hoz. A közvetlen posztoperatív időszak valamennyi betegben eseménytelen volt. A betegek áltagos követési ideje 11 hó (4-18 hó), e megfigyelési időszak alatt 2 esetben észleltek igen mérsékelt orrháti egyenetlenséget, egy betegben 2 héttel a műtétet követően epistaxis jelentkezett. Szeptumhaematoma, abscessus, perforáció vagy subluxatio kialakulását egyetlen esetben sem észlelték. Valamennyi beteg orrlégzése javult a műtéteket követően. Szerzők hangsúlyozzák, hogy gyakorlatukban a PDS fólia alkalmazása mind az orrlégzés javítása, mind az orrdeformitás megoldása szempontjából igen előnyösnek bizonyult az extrakorporálisan végzett szeptumműtétek során.