A hipertóniás betegek tartós kezelése során csak 30-40%-ban sikeres a célvérnyomásérték elérése monoterápiával, ezért a nemzetközi és a hazai ajánlásokban is megfogalmazodott, hogy a betegek túlnyomó többségében szükséges a gyógyszer-kombinációk alkalmazása. Az eddig lezárult nagy nemzetközi vizsgálatok eredményei igazolják, hogy a különböző vérnyomáscsökkentők tartós szedését követően az újonnan kialakuló diabétesz előfordulásának arányában jelentős különbségek figyelhetők meg. A STAR (Study of Trandolapril-verapamil And insulin Resistance) vizsgálat során a metabolikus szindróma jegyeit mutató hipertóniás betegekben verapamil SR/trandolapril (NDHP CCB+ACEI; n=119) és a losartan/hydrocholorothiazid (ARB+TH DIU; n=121) fix kombinációban történő alkalmazása történt prospektív, randomizált, multicentrikus módon. Az alkalmazott kombinációk vérnyomáscsökkentő hatásában a teljes vizsgálati periódus során nem volt szignifikáns vérnyomáskülönbség. A 0. és 52. héten mért étkezést követő 2. órás vércukorértékek változása (elsődleges végpont) a két fix kombinációs csoport szignifikánsan különbözött (p<0,001). A verapamil/trandolapril csoportban csökkenés volt megfigyelhető (144 vs. 139 mg/dl), a losartan/HCTZ csoportban a vizsgálat végén magasabb értékek mutatkoztak, mint a vizsgálat elején (142 vs. 168 mg/dl). Az újonnan kialakult diabétesz incidenciája 11 % volt a verapamil/trandolapril kombinációval kezeltekben, míg a losartan/hctz csoportban 26,6% volt (p=0,007). A STAR-vizsgálat eredményei alapján csökkent szénhidrát-tolerancia, diabétesz esetén a fix kombinációban adott verapamil SR/trandolapril egy optimális fix kombináció, amely a hipertóniás betegek metabolikus állapotát is javítja.