A definíció szerinti 65. életévnél idősebb korú személyek, az időskorúak, a fejlett országokban egyre növekvő hányadát alkotják az össznépességnek. A korfa felsőbb ágainak terebélyesedése demográfiai, szociológiai és egészségügyi szempontból is új kihívást jelent a társadalomnak. Az időskorúak polymorbid, polimedicalt személyek, az öregedés különböző élettani-kórtani változásokat okoz, amelyek a gyógyszerek szervezeten belüli sorsának, hatásának módosulásait vonja maga után. Az optimális gyógyszerelés e tényezők szem előtt tartásával alakítható ki, s a terápiás siker elkönyvelésekor a betegek életminőségére gyakorolt hatást legalább olyan mértékben szükséges szem előtt tartani, mint a "nyers" terápiás hasznot. A gerontoterápiás elvek eredményes megfogalmazásához előnyös a - jelenleg viszonylag alulreprezentált - időskorúak fokozottabb részvétele klinikai vizsgálatokban, mintsem fiatalabb populációk adatainak extrapolációja révén megalkotni a módszertani útmutatásokat.