Jelen ismereteink szerint normális középfülműködés esetén a középfülben folyamatosan csökken a nyomás (főként az O2-abszorpció miatt), amelyet az időnként megnyíló fülkürt egyenlít ki úgy, hogy a megnyíló fülkürtön keresztül levegő áramlik a középfülbe. Célkitűzés: A szerző célja, hogy megvizsgálja ezen alapvető tételt saját és az utóbbi évtizedek kutatási eredményeinek tükrében. Az alapvető kérdés az, hogy nyelésszünetben (két nyelés között) emelkedik, vagy csökken a középfülnyomás? Módszer: A szerző 16 egészséges gyermek 32 fülén vizsgálta a középfülnyomás változását két nyelés között timpanometriával. A vizsgáltak átlagéletkora 14 š 5,2 év. Eredmények: Vizsgálatai szerint egészséges egyéneken a középfülnyomás két nyelés között emelkedik. Anyagában ez az emelkedés szignifikáns (p - 0,028). Következtetések: A szerző véleménye szerint a nyomásemelkedés a középfülben két nyelés között a CO2 diffúziójával magyarázható. A fülkürt megnyílásakor a középfül CO2-ot veszít (a középfülben magas, a levegőben minimális a CO2 parciális nyomása), így fülkürt zárás után a szövetekből CO2 diffundál a középfülbe, ezért a nyomás emelkedik. Ez csak úgy valósulhat meg, ha a gázok nemcsak áramlanak százalékos összetételüknek megfelelően (nyomásegyenlítés) a fülkürtön keresztül, de parciális nyomáskülönbségüknek megfelelően diffundálnak (gázösszetétel-szabályozás) is.