Az amputációs csonk szövődményei érbetegségben / Farkas Péter, Szitkay Sándor
Bibliogr.: p. 13. - Abstr. hun.
In: Sebkezelés - Sebgyógyulás. - ISSN 1787-7121. - 2007. 10. évf. 1. sz., p. 8-13. : ill.
Az amputációs csonk elégtelensége igen gyakori probléma, amely jelentősen rontja az amputált betegek életminőségét. A protézis viselésének átmeneti idejű felfüggesztése nehezíti a betegek mozgását, helyváltoztatását, kihat munkájukra és nehezíti mindennapi élettevékenységeik végzését. A szövődmények sokszor az amputáció magasságának hibás megválasztása következtében alakulnak ki. A csonk vérellátási elégtelensége miatt ischaemiás tünetek észlelhetők, vezető tünet a nagy fájdalom, a műtéti seb nem gyógyul, környezetében gyulladás látható és viszonylag rövid idő után a seb necrosisa alakul ki. Az ilyen esetekben a végtag magasabb szintjén elvégzett reamputáció csak ritkán kerülhető el. A protézis viselése és használata közben könnyen alakulnak ki kisebb-nagyobb sebek a csonkon. Többnyire a protézis tokja okoz dörzsölést vagy nyomást a csontos alapú területeken. Elesés, a csonk megütése bevérzést, haematoma kialakulását eredményezheti. Súlyosabb esetekben az esés után a csonkon mély seb és kiterjedt szövetkárosodás alakulhat ki, a műtét utáni időszakban pedig a még nem teljesen gyógyult seb szétnyílása következhet be. A sebszélek ismételt egyesítése általában megoldja a problémát, nagy kiterjedésű és mélységű szövetelhalás esetén azonban szükség lehet a csonk megrövidítésére. Magasabb szinten végzett reamputációra viszonylag ritkán kerül sor.