A Whipple-kór bakteriális fertőzés okozta, ritkán előforduló, számos szerv érintettségével, így változatos klinikummal társuló, alattomos kezdetű, relapsusokkal kísért idült lefolyású, kezelés nélkül fatális gyulladásos betegség. A kórkép gyanúját a jellegzetes (de nem specifikus) tüneti triász (fogyás, krónikus hasmenés, arthralgia) megjelenése sugallhatja. Elhúzódó, intermittáló jellegű láz és lymphadenopathia társulásakor fennállásának különösen nagy a valószínűsége. A Whipple-kór vonatkozásában meghatározó jelentőségű volt az egyedi tulajdonságokkal bíró kórokozó, a Tropheryma whipplei felismerése. A bakteriális fertőzés vélhetően gyakori, betegség viszont csak a hajlamosító immunológiai tényező(k) megléte esetén alakul ki. Tekintettel az alapvetően a macrophagokban perzisztáló és szaporodó baktériumokra, főként a mononuclearis-phagocyta rendszer kóros funkciója tételezhető fel. (A Whipple-kór elsősorban macrophag betegségként értelmezhető.) A klinikai kép sokszínű. Bár a Whipple-kórt eredetileg a gastrointestinalis rendszer megbetegedésének vélték, ma szisztémás betegségnek tekintik. A fertőzés gyanújakor az elsőként választandó vizsgálat a gasztroszkópia: jellegzetes esetben a postbulbaris duodenum és a jejunum területén az erythemas, erodált, sérülékeny nyálkahártyán szétszórt halványsárgás plaque-ok mutatkoznak. A szövettani mintákban előtérben áll a kifejezett macrophag infiltráció (a baktérium intracelluláris inváziójával). A betegség igazolásának klasszikus eszköze a vékonybél-biopsziás minták PAS-festése, valamint a kórokozó PCR-ral történő igazolása. A megfelelő antibiotikum kiválasztása és a terápia időtartama napjainkban is nagyrészt empirikus.