A társas támogatás, esetünkben a HÍVÁS Rehabilitációs Emlőbeteg Klubbeli tagság sokféle módon befolyásolja a betegek betegséggel kapcsolatos attitűdjét. A klubtagok nem csupán kevesebb pszichés és szomatikus mellékhatást észlelnek, de könnyebben tudnak együtt élni betegségükkel. Az emlőtumor kisebb hatást gyakorol társas kapcsolataikra, önképükre, önértékelésükre és szexuális életükre. Több információval rendelkeznek a tumoros betegségekről és a rehabilitációs lehetőségekről, jobban tudatában vannak az önvizsgálat fontosságának. A HÍVÁS Klub tagságába tartozó betegeknek közel azonos hányada vallotta azt, hogy a betegséggel kapcsolatban felmerülő problémáit egyedül tudta kezelni. Lényeges különbség mutatkozott azonban a családi-baráti támogatást és a pszichológusi segítséget igénybe vevők körében. A HÍVÁS Klub tagjainak körében 40,5% a társas támogatás révén a felmerülő problémákat megoldók aránya, és 27%-uknak sikerült pszichológusi segítséggel. Ezek az arányok a nem klubtagok körében 22,2% és 17,5%. Akiknek nem volt társas támogatásuk (tehát kimaradtak, lemondtak a társas támogatásról), azoknak körében négyszer gyakoribb volt a bezárkózás jelensége, a betegséggel, betegségtudattal való megküzdésre való képtelenség aránya.