A 2-es típusú diabetes népegészségügyi jelentősége világméretekben növekszik. A 2-es típusú diabetes idült szövődményei fontos szerepet játszanak abban, hogy az érintettek életvárandósága és életminősége jelentősen csökken. A nephropathia diabeticát a diabetes microangiopathiás szövődményei között tartjuk számon. Prospektív klinikai megfigyelések szerint az albuminuria növekedése nemcsak a bekövetkező renalis szövődmény, hanem a cardiovascularis morbiditás/ mortalitás fontos előrejelző tényezője is. Ebből adódóan a microalbuminuria klinikai jelentősége mind a terápia, mind a megelőzés szempontjából nagy jelentőségű. A microalbuminuria megelőzése csökkenti a nephropathia progresszióját, s remélhetőleg megelőzi a cardiovascularis eseményeket is. Kézenfekvő ezért, hogy ideális esetben a diabeteszes nephropathia primer prevencióját a normoalbuminuria stádiumában kell megkezdeni. Noha a dohányzás elhagyása, a fehérjebevitel megszorítása, a lipideltérések kezelése jelentőséggel bír, nem vitatható, hogy a megelőzési stratégia tengelyében az optimális anyagcsere- és vérnyomás-kontroll elérésére való törekvés áll. A közelmúltban publikált BENEDICT vizsgálat (Bergamo Nephrologic Diabetes Complications Trial) igazolta, hogy az ACE-gátlók közé tartozó trandolapril önmagában, vagy a nem-dihidropiridin típusú kalciumcsatorna-blokkoló verapamil SR-rel együtt adva szignifikánsan csökkenti a perzisztáló microalbuminuria kialakulását 2-es típusú, normoalbuminuriás cukorbetegek körében. Ennek a primer prevenciós tanulmánynak az eredményét még további vizsgálatokkal meg kell erősíteni annak tisztázása érdekében, hogy az előnyös változások végül eredményezik-e a renalis végstádium, ill. a macrovascularis események megelőzését.