Bevezetés. A krónikus C-vírus-hepatitis globális egészségügyi problémát jelent, kezelése a mai napig nem megoldott. A terápiában érdemi áttörést jelentettek a pegylált interferonok. A hagyományos interferonnal szemben a pegylált forma farmakokinetikai tulajdonságai előnyösebbek a terápia szempontjából: elhúzódóbb hatást, egyenletes terápiás vérszintet biztosít. A mellékhatásspektrum tekintetében számottevő eltérést nem írtak le a két forma között. A leggyakoribb dóziscsökkentést, illetve a terápia megszakítását indikáló mellékhatás a depresszió és a hematológiai eltérés. Az irodalmi adatok szerint a pegylált interferonok nagyobb mértékben indukálnak neutropeniát, mint a standard forma. Esetismertetés: 54 éves nőbeteg poszttranszfúziós krónikus C-hepatitise miatt kombinált antivirális terápiát (pegylált interferon-alfa-2a, ribavirin) kezdtek. A 8. héten leukopenia és mérsékelt anaemia miatt a pegylált interferon-alfa-2a és a ribavirin dózisát csökkentették. 9 nappal később láz, köhögés, torokfájás és nagyfokú általános gyengeség jelentkezett, agranulocytosist észleltek, melyet a pegylált interferonkezelés mellékhatásának tartottak. Széles spektrumú antibiotikus, antimycoticus kezelést, valamint filgrastimot kapott. Tíznapos kezelés után a fehérvérsejtszám emelkedett, a láz megszűnt. 17 nappal később 4 napja tartó 39o feletti lázzal, gyengeséggel, torokfájással, köhögéssel, aphthosus szájpad- és gingivaelváltozásokkal került ismételten felvételre. Felvételét megelőzően húgyúti infekció gyanúja miatt ciprofloxacint kapott, majd orvosi javaslat nélkül sulfamethoxazol/trimethoprim kombinációt szedett. Ismét agranulocytosist észleltek, Staphylococcus-sepsis igazolódott. A sternumpunctatum vizsgálata során primer vérképzőszervi megbetegedésre utaló elváltozást nem tudtak kimutatni. A beteg agranulocytosisát a sulfamethoxazol/trimethoprim kombináció által indukáltnak véleményezték. Kombinált antibiotikus, antimycoticus, antivirális terápia, valamint filgastrim adására szepszise gyógyult, fehérvérsejtszáma normalizálódott. Megbeszélés: Szerzők eddig 274 krónikus C-hepatitisben szenvedő beteget kezeltek standard interferonnal és 43 beteget pegylált formával. A pegylált interferonnal kezelt betegek fehérvérsejtszámának alakulását vizsgálva azt találták, hogy pegylált interferon alkalmazásakor a fehérvérsejtszám gyors szignifikáns csökkenése következik be a terápia első 4 hetében, majd ezt követően stabilizálódik. A standard forma alkalmazásánál egyetlen esetben sem kényszerültek neutropenia miatt sem a kezelés megszakítására, sem dóziscsökkentésre, míg pegylált interferonkezelés során a tárgyalt eseten kívül két alkalommal volt szükség dózisredukcióra leukopenia miatt. Esetük bemutatásával a betegek pontos, protokoll szerinti követésének jelentőségét kívánják hangsúlyozni, mely a mellékhatások korai észlelését, az esetleges szövődmények kialakulásának megelőzését, illetve korai felismerését és megfelelő kezelését teszi lehetővé. Ennek jelentősége, hogy a pegylált interferonok - markánsabb mellékhatásspektrumuk és kifejezettebb csontvelő-szuppressziót okozó hatásuk ellenére is - az antivirális kezelés leghatékonyabb eszközének számítanak krónikus C-hepatitisben.