A szerzők egy 57 éves nőbeteg esetét mutatják be, akinek panaszai melegvízzel érintkező bőrfelületen bőrpírral viszketéssel kezdődtek a hőhatást követő 10-30 percen belül. Amikor a hőnek kitett bőr felület nagyobb volt, mint az egyik alkar, szívdobogásérzés, szédülés is társult a tünetekhez. Forró italok és ételek fogyasztása fulladásérzést és ajak duzzanatot váltott ki. A tünetek minden alkalommal 1-1,5 óra alatt spontán szűntek. Meleghatás hiányában a beteg tünetmentes volt. A tünetek vizsgálatára az alkar bőrét 37, 38, 39, 40 °C-os vízzel 10 percig provokáltuk. 38 °C-os vagy ennél magasabb hőmérsékletű stimuláció esetén a provokáció helyén urtica képződését észleltünk. Az alkar meleg provokációja előtt és utána 15 perccel hisztaminszint meghatározást végeztünk ELISA módszerrel a szérumban és flowcitometriával a keringő leukocitákban. A meleg provokációt követően a szérum hisztaminkoncentráció emelkedését és a keringő polimorfonukleáris sejtek intracelluláris hisztamintartalmának 17-20%-os csökkenését detektáltuk. Az eredmények arra utalnak, hogy a provokáció hatására hisztamin szabadul fel a keringő PMNL-sejtekből. A beteg saját szérumát termosztátban 40 °C-on 10 percig inkubálva, majd szobahőre lehűtve intradermális próbát végeztünk saját savó és fiziológiás sóoldat egyidejű adása mellett. Az inkubált szérum befecskendezési helyén urtica képződését észleltük (d=15 mm), amely felveti annak a lehetőségét, hogy bizonyos szérumfaktorok hőre történő megjelenése, esetleg modifikációja van a tünetek hátterében. Az irodalmi adatokkal összecsengett a beteg antihisztamin kezelés iránti érzéketlensége. A beteg melegtoleranciájának ismételt és fokozatos meleg provokációkkal való kialakítása sikert hozott. A melegprovokáció elhagyásával a tünetek ismételten jelentkeztek, de a kezelés újraindításával ismét tünetmentes állapotot értünk el.