Célkitűzés: A szakirodalom áttekintésével képet alkotni a rutin diagnosztikus vizsgálatok gyakoriságában tapasztalható területi és családorvosi praxisok közötti különbségekről. Módszertan: Az 1989 és 2004 között publikált angol nyelvű releváns szakirodalom felkutatása során a Medline, a Cochrane Library, a Science Direct és az Ingenta Select elektronikus adatbázisokban való keresés mellett a szerzők a szakkönyvek és szaklapok kézi áttekintésével gyűjtötték össze a releváns publikációkat. A tanulmányok minőségének értékelése során a módszertan követhetősége és az eredmények részletes és érthető ismertetése kapott hangsúlyt. Eredmények: Mind országok, mind egy adott országon belüli nagyobb régiók és kistérségek, valamint családorvosi praxisok, illetve családorvosok és más szakorvosok között is átlagosan 2-4-szeres különbségek mutathatók ki egyes diagnosztikus eljárások használatában. Különösen azon diagnosztikus eljárások esetében, melyek klinikai haszna nem egyértelműen tisztázott, mind az országok, illetve kistérségek közötti, mind az egyes praxisok közötti variáció elérheti, sőt időnként meghaladhatja a 10-20-szoros különbséget is. A tapasztalt különbségek időben állandónak bizonyultak. Mind a területi, mind a praxisok közötti eltérések feltehetően több tényező együttes hatásának az eredményei, hisz egy-egy tényező önmagában nem volt képes a jelentős különbségeket megmagyarázni. Következtetés: A területek és praxisok közötti indokolatlan különbségek csökkentéséhez az egészségügyi rendszeren belül egyszerre, egyidejűleg több ponton kell változást elérni, érintve a diagnosztikus eljárások engedélyezését, forgalmazását, kapacitását, finanszírozását éppúgy, ahogy a gyakorló orvosok képzését, illetve továbbképzését, valamint a betegek számára rendelkezésre álló információk minőségét és hozzáférhetőségét.