A szerzők két eset ismertetésével mutatják be az esztétikum fontosságát a műtét utáni életminőségre a fej- és arcbőr hiányainak pótlásánál. Még ma is tartja magát az az álláspont, hogy legmegfelelőbb a félvastag, szabadon átültetett bőr az arcról eltávolított daganatok után keletkezett hiányokra, mert minden esetben használható, könnyen megtapad és hamar felismerhető a recidíva. Ez igaz, de gondolnunk kell a páciens megjelenésére, további életére családja körében és a társadalomban. Egy kiterjedt, mély hiány pótlása - ruhával nem takarható - félvastag bőrrel fedett arcrészlet minden társadalmi érintkezés során a partnerből akaratlanul is nem kívánatos reakciókat válthat ki. A diagnosztikus módszerek fejlődése eredményeként a tömegesebb szöveteket alkalmazó hiánypótlás nem akadályozza ma már a recidíva felismerését. Segítségükkel a páciens akadálytalanabbul térhet vissza korábbi életviteléhez. Egyik esetünkben a hajas fejbőrből vett nyeles lebennyel, a másikban mikrovaszkuláris lebennyel fedtük a keletkezett bőr- és lágyrészhiányt.