Bevezetés: A hypertonia önálló cardiovascularis rizikófaktor, a hypertoniás betegek kezelése, gondozása a cardiovascularis betegségek megelőzése szempontjából kulcsfontosságú. Célkitűzések: A vizsgálat célja hazai háziorvosi praxisok hypertonia-gondozási gyakorlatának felmérése volt. Módszer: A vizsgálat módszere kérdőíves felmérés. A kérdőív - többek között - a gondozás időtartamára, a társuló rizikótényezőkre, a kezelésre, célszerv-károsodásokra és a vérnyomásértékekre vonatkozó információkat tartalmazott. A vizsgálatba 39 háziorvosi praxis 830 hypertoniás betegét vonták be. A vérnyomásmérés kivitelezése és a vérnyomásértékeknek megfelelő súlyossági csoport besorolás a Magyar Hypertonia Társaság aktuális irányelve szerint történt. Eredmények: A résztvevők 39,8%-a férfi, 60,2%-a nő volt. A hypertonia felismerése óta eltelt idő átlagosan 10,7 (SD +- 8,3) évnek adódott. Az esetek 51,4%-ában középsúlyos, 32,7%-ában súlyos hypertonia miatt vették a résztvevőket gondozásba. A cardiovascularis, cerebrovascularis, perifériás vascularis és a retinaérintettség prevalenciája a hypertonia súlyosságával párhuzamosan nőtt. Minden antihypertensiv hatóanyagcsoportra jellemző volt, hogy a hypertonia súlyossági fokával párhuzamosan nőtt alkalmazási gyakoriságuk. Leggyakrabban ACE-gátlók alkalmazására került sor. 140/90 Hgmm alatti átlagértéket a gondozottak 46,4%-ánál sikerült elérni, a betegek 45,1%-a az elmúlt egy év átlagértéke alapján az enyhe, 7,62%-a a középsúlyos, 0,85%-a pedig a súlyos hypertoniások kategóriájába volt besorolható. A gondozás a vérnyomásértékek csökkentésének tekintetében kevésbé volt hatékony az idősebb, illetve a súlyosabb kiindulási hypertoniával rendelkező pácienseknél, a nem szerinti hovatartozás azonban a hatékonyságot nem befolyásolta. Következtetések: A felismerés elégtelensége miatt a fiatal, illetve a férfi hypertoniások korai azonosítására nagyobb hangsúlyt kell fektetni. A vérnyomás célértékek elérése érdekében pedig a kezelés minden eszközét a legteljesebb mértékig ki kell használni.