Kórházunkban 2003. január 1. és 2004. december 31. között carotis thrombendarteriectomián (TEA) átesett betegek adatait retrospektív módon vizsgáltuk. A műtéti érzéstelenítési módszer alapján négy 25 fős csoportot képeztünk: az 1. csoportba a propofollal végzett TIVA, a 2. csoportba isofluran + N20 narkózis, a 3. csoportba isofluran narkózis, a 4. csoportba a cervicalis II-IV. gyök és a plexus cervicalis superficialis regionális érzéstelenítésben végzett műtétek betegeit soroltuk. Az egyes csoportok között korban és társbetegségekben nem volt lényeges eltérés. Műtét alatt EKG, SaO2 és invazív vérnyomás monitorizálást végeztünk. Összehasonlítottuk az érzéstelenítés megkezdése előtti, érzéstelenítés (indukció) beállása utáni, valamint a műtét alatti legalacsonyabb és a legmagasabb vérnyomás és szívfrekvencia értékeket, továbbá betegenként a vérnyomás és a szívfrekvencia ingadozás mértékét, a legalacsonyabb artériás középnyomást és a vérnyomáseltérések rendezésére adott csökkentő illetve emelő gyógyszer szükségességét. Megállapíthattuk, hogy az általános érzéstelenítés bevezetése kifejezettebb vérnyomásesést eredményezett a regionális érzéstelenítéshez képest. Az 1. és 4. csoportban stabilabb keringési paramétereket észleltünk. Az altatásos csoportokban gyakrabban kellett vérnyomásemelő szert adni, mint regionális anesztéziánál, míg vérnyomáscsökkentésre valamennyi betegcsoportban azonos gyakorisággal volt szükség. Eredményeink alátámasztják, hogy a regionális anesztézia a beteggel fenntartható kontaktus révén biztonságos neurológiai monitorizálást tesz lehetővé, továbbá a stabilabb keringés és a vérnyomáscsökkenés veszélyének mérséklése révén a carotis TEA műtéti kockázatának szempontjából kedvezőbb az általános érzéstelenítésnél.