Bevezetés: Napjainkban nem invazív módszerekkel is megítélhető a vasstátus krónikus betegségekben. Az új markerek közül előrelépést jelentett az átlagos laboratóriumokban is mérhető szolúbilis transzferrin receptor. Célkitűzés: A szerzők 2-es típusú diabetes mellitusos betegek anaemiáját és vasstátusát vizsgálták vasanyagcsere-markerek segítségével. Megvizsgálták ezen laboratóriumi vizsgálóeljárások klinikai alkalmazhatóságát. Módszer: Mann-Whitney-féle U-teszttel összehasonlították az egészséges és diabeteses egyénekben mérhető vas-, transzferrin-, ferritin- és szolúbilis transzferrinreceptor koncentrációt. Vizsgálták 2-es típusú diabetes mellitusban az anaemia gyakoriságát, típusát, a szolúbilis transzferrinreceptor szint emelkedésének okát és a gyulladásos állapotok, illetve a nephropathia hatását a vasstátusra. Grafikus ábrázolással szemléltetik a transzferrinszaturáció, ferritin és szolúbilis transzferrinreceptor koncentráció kapcsolatát. Eredmények: A szerzők az irodalmi adatokkal ellentétben eltérést találtak férfiak és nők transzferrinértékei között (z = 3,56; p < 0,05). A kontrollcsoportban és a beteg csoportban a ferritin referenciatartománya szignifikáns eltérést mutatott nőknél és férfiaknál is (z = 7,59; z = 5,69; p <0,05). A betegek 7%-a volt anaemiás. A betegcsoport 23%-a volt nephropathiás, közülük 10% volt anaemiás és további 8%-ban találtak vaseloszlási zavart. A betegek 6%-ában volt emelkedett a szolúbilis transzferrinreceptor szint. Emelkedett C-reaktív protein fennállásakor csak az esetek 14%-ában találtak anaemiát vagy vasanyagcsere-eltérést. Következtetés: Méréseik szerint diabetes mellitusban - hasonlóan más krónikus betegségekhez - nem alkalmazható az egészségesekben megállapított ferritinre vonatkozó referenciatartomány. A vizsgálatból kitűnik, hogy 2-es típusú diabetes mellitusban nem gyakori az anaemia, nincs kapcsolat a nephropathia és az anaemia között, valamint nem minden gyulladásos állapot jár együtt a vasanyagcsere zavarával. A szolúbilis transzferrinreceptor csak a többi markerrel együtt értékelhető. A szerzők véleménye szerint a markerek együttes használatával jól megítélhető az egyén vasstátusa krónikus betegségekben is.