Az asthma bronchiale a leggyakoribb krónikus betegség gyermekkorban. Patológiai alapja a légutak gyulladása, amely a hörgők túlérzékenységét okozza és felelős a kialakult tünetekért. Ennek megfelelően az asztma gyógyszeres kezelésekor két alapvető feladatunk van: fenntartó terápiaként a gyulladás kontrollját kell lehetőség szerint a legteljesebb módon elérnünk, másrészt hörgőtágító kezeléssel a kialakult tüneteket kell mérsékelnünk, illetve megszüntetnünk, a lehető legkevesebb nemkívánatos hatás mellett. A gyulladás szinte valamennyi elemének leghatékonyabb gátlójaként a kortikoszteroidok az első választandó szerek, amelyeket elsősorban inhalációs formában alkalmazunk, és amelyeket szelektív gyulladáscsökkentő szerekkel, például leukotriénreceptor-antagonistákkal egészíthetünk ki. A hörgőtágítás leghatékonyabb lehetősége a béta2-antagonisták adása. A teofillin származékok hörgőtágító hatása sokkal gyengébb, ezért ilyen indikációban történő igen elterjedt használata szakmailag - mai ismereteink szerint - nem indokolt. A különböző kombinációk hatékonyabbak, mint a szteroid adagjának az emelése, ezért ezt részesítjük előnyben. Lehetőségünk van egy eszközben több támadáspontú készítményt tartalmazó gyógyszerek adására is, amely javítja a betegek együttműködési készségét.