A spontán vetélés a terhesség egyik leggyakoribb szövődménye, minden száz felismert és kiviselésre szánt graviditás közül 12-15 szakad meg, vagy hal el a gestatio első felében. A spontán vetélés egyik legaggasztóbb tünete a hüvelyi vérzés, amely mindig aggodalommal tölti el a várandós anyát, különösen, ha ez ultrahanggal is kimutatható lepényi bevérzéssel társul. A szerzők az intrauterin haematomák morfológiai jellemzői és a spontán vetélések előfordulási gyakorisága közötti összefüggést tanulmányozták. Három év alatt összesen 230 subchorialis vagy retroplacentaris haematomával rendelkező terhest szűrtek ki. Elemzésük során 43 terhes nőt találtak, akiknél az első vizsgálatnál élő terhesség igazolódott, azonban a későbbiekben spontán vetélés következett be. Adataikat 187 várandós anya jellemzőivel hasonlították össze, akiknél a terhesség a 24. hét után, ultrahanggal igazolt bevérzés ellenére szüléssel végződött. Nem volt szignifikáns különbség a két csoport között az anyai életkor és az anamnézis tekintetében. A haematoma retoplacentaris (p=0,72) vagy subchorialis (p=0,79) elhelyezkedése nem növelte jelentősen a vetélés kockázatát. A hüvelyi vérzés (p=0,03), pecsételés (p=0,02), alhasi görcsök (p= 0,001) esetén a vetélés kockázata jóval magasabb volt. Ez az összefüggés fokozott hüvelyi váladékozás (p=0,1) esetén nem volt jelentős. A tünetmentes terhesek között a spontán abortusz aránya szignifikánsan alacsonyabb volt (p=0,02). A haematoma és a petezsák térfogatarányát vizsgálva azt tapasztalták, hogy a vetélők között ez az érték szintén szignifikáns emelkedést mutatott (p<0,001). Megfigyeléseik szerint sem a haematoma lepényhez viszonyított helyzete, sem a méhen belüli elhelyezkedése szignifikánsan nem befolyásolja a spontán vetélések gyakoriságát. A bevérzés nagysága alapján azonban indokolt kora terhességi subchorialis haematoma esetén a gravidát egy magas kockázatú csoportba sorolni.