A diabeteses betegekben fennálló fokozott cardiovascularis kockázat jól dokumentált. Kevéssé ismert, hogy az aktuális vércukor-emelkedés - annak mértékével arányosan - jelentősen rontja a diabeteses és nem diabeteses akut coronaria szindrómában (ACS) szenvedő betegek túlélését. A túlélés ACS-ben és szepszisben egyaránt javítható inzulinkezeléssel. Akut myocardialis infarctuson átesett vagy krónikus coronariabetegségben szenvedő betegek jelentős hányadában lehet újkeletű szénhidrátanyagcsere-zavart kimutatni, ami a klinikai kimenetelt jelentősen rontja. Ezért az ilyen irányú szűrés és kezelés új kihívás a klinikus számára. A szerzők taglalják a vércukor-emelkedés által indukált macroangiopathia, ill. a postprandialis vércukorérték és anyagcserehelyzet prognosztikai értékét, valamint az inzulinkezelés potenciális terápiás szerepét az ischaemiás, reperfusiós, toxikus anyagcsere-ártalmak kezelésében.